Rákóczi Zsigmond Általános Kéttannyelvű Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Csalogány Napközi Otthonos Óvoda

Főoldal Oktatás Diák oldalak Versenyek, pályázatok Rendezvényeink Galéria
Vissza

Mire jó a drámapedagógia?

Nézd meg te is!!!

Érdekességek és újdonságok iskolánk életében:

Rendezvényeink

Diák oldalak

Galéria

 

            Iskolánkban 1998 óta működik művészeti oktatás keretein belül drámajáték / színjáték tanszak. Azóta sokan feltették már nekem – szülők, kollégák – a címben szereplő kérdést.

A rövid válaszom: boldog és kiegyensúlyozott személyiség nevelésére.

Ha egy kicsit hosszabban mesélhetek róla, akkor a drámatermünk falán található  Márai idézettel kezdeném:

„Önmagunk megismerése

a legszebb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás.”

 

A világ egy hatalmas színház, ahol jobb vagy kevésbé jó szerepet alakít az ember. Az ember ősidők óta játszik, a saját maga kreálta színdarabnak alkotója, nézője és szereplője egyszemélyben. Nem mindenki számára tudatosodik ez a sokfél funkció, csak ritkán tudjuk saját életünket hideg fejjel objektíven  szemlélni. Pedig ha kissé tudatosulna bennünk az a tény, hogy állandó játékalkalmak sor a az élet, akkor talán lazábban és felkészültebben  tudnánk nehéz helyzeteket megoldani.

            Hosszú kitartó munkával el lehetne érni, hogy a  drámapedagógia által a gyerekek pontos önismeretre tegyenek szert. Gyarapodhat fantáziájuk, önfegyelmük, akaratuk, teherbírásuk nő, kreativitásukat fejleszthetjük, bátorságra, önbizalomra tesznek szert általa.

            Kommunikációs készségük mindenképpen fejlődik, megtanulják nem csak a verbális, hanem a nonverbális eszközök kódolását (tekintet, mimika, gesztusok, testbeszéd, stb.).

Rugalmas gondolkodásra, az improvizációs képességek fejlesztésére serkenthetjük e módszerrel a gyerekeket. Beszédük, artikulációjuk finomodik, törekszenek az érthető, kifejező szép beszédre, szókincsük bővül. Ma sajnos a televízió, a videó, a számítógép passzivitásra neveli a gyerekeket. Foglalkozásaink ennek ellenében hatnak. Itt szívünk-lelkünk, testünk-lelkünk igénybe van véve, karban van tartva.

            A legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermeke minél több tényt tudjon, minél jobb osztályzatot szerezzen, minél jobban megfeleljen a pillanatnyi elvárásoknak, s nem kis kétkedéssel figyelik, ha a gyerekük az órákon úgymond „csak játszik”, mert mindez nagyon távol áll tőlük. Nem is gondolják, hogy a gyereknek mennyi – hosszú távon jelentkező- haszna lesz abból, hogy „ csak játszott”. Nem most rögtön, jegyekben profitálható haszna lesz, hiszen a személyiség nem egycsapásra alakul ki, hanem hosszú folyamatban. S ha állandóan „komoly” kötelességteljesítés szívet-lelket ölő, szigorú formáit kényszerítjük a gyerekre, ha nem adunk lehetőséget a lazításra, a játékos tanulásra, akkor eltiltjuk őt az öröm pillanataitól.

Nem szabad sajnálni a játékra „fecsérelt” időt. Játék, öröm nélkül a gyerek magánya, zárkózottsága csak növekedhet, nem tanulja meg társas kapcsolatok híján a gyengédség, a szeretet lehetséges formáit.

A dráma messze nem azonos a színjátékkal, nem az előadásra, hanem a tapasztalatszerzésre koncentrál.

            Az itt tanuló gyerekek közül nem lesz mindenki színész vagy előadóművész, de a napi gyakorlat bizonyítja, milyen nagy mértékben készíti fel őket ez a fajta foglalkozás arra, hogy a mindennapi életben jobban megállják a helyüket, megtanuljanak dönteni, döntéseiket tudják indokolni. Nyitott személyiségű, kreatív, toleráns, tárgyalóképes emberekké váljanak. (ha a mostanság divatos, méregdrága menedzsertanfolyamok anyagát végignézzük, sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Csak ott pillanatok alatt ígérik a villámgyors eredményt.)

A drámatanár tudja, hogy itt hamari, nagy sikerre nem lehet számítani, csak fokozatos, kitartó szívós munkára. De hosszú távú eredménnyel.

 

Harkályné Kovács Katalin

tanár